Bata-ville – Az élhető gyárvárosok emlékezete

Ivanics Zsófia

Film: Bata-ville: nem félünk a jövőtől (Karen Guthrie, Nina Pope, 2005, 93’)
Március 8., szombat – 18:30

Az angliai East Tilbury és Maryport egykori cipőgyárainak dolgozói, a dokumentumfilm rendezőinek vezetésével egy klasszikusnak távolról sem nevezhető társasutazás keretében nekivágnak Európának, hogy hajdani foglalkoztatójuk és gondviselőjük, a Baťa cipőgyár történetének nyomába eredjenek. A kirándulás időutazás is egyben, melynek során a résztvevők homályos nosztalgiával idézik fel az idilli múltat, miközben a gyárbezárások utáni bizonytalan jövőt elsősorban az alapító, Tomáš Baťa anyagi és szellemi örökségének fényénél keresgélik. A cipőbirodalom egykori központja, egyben a brit cipőgyári dolgozók utazásának célállomása a csehországi Zlín városa, melynek fejlődése elválaszthatatlanul összefonódott a Baťa cipőgyár létrejöttével és formálódásával. Zlín a két világháború közti időszakban a modernizáció kísérleti terepévé vált, ahol az iparfejlesztés és a társadalmi viszonyokba való beavatkozás szoros egységet alkotott. A város a ’30-as évekre néhány ezer lakost számláló településből fontos ipari központtá, egyben a modern funkcionalista tervezés és építészet egyik mintavárosává vált. A funkciók meghatározásának abszolút viszonyítási pontja az ipari termelés volt, az iparosítás és városfejlődés szimbiózisának zavartalan működését pedig maga a Baťa birodalom garantálta.

Attól a taylor-i alapelvtől vezérelve, miszerint a munkáltató jólétének alapvető feltétele a munkavállaló jólétének biztosítása, Tomáš Baťa a lehető legtöbb eszközzel igyekezett megteremteni a termelő és szociális viszonyok harmonikus egységét. Míg a funkcionalitás tekintetében központi szerepet betöltő gyárépületek a város központjában kaptak helyet, addig a rekreáció szempontjából elengedhetetlen, a modernista építészet klasszikus vonásait a kertváros-építési mozgalom elemeivel ötvöző, szerkezet és anyaghasználat tekintetében az ipari létesítmények konstrukcióiból eredeztetett munkáslakások a város külső részein épültek fel. Zlínben ekkoriban a közfunkciókat betöltő intézmények, illetve a kereskedelmi egységek többsége is mind a vállalat tulajdonában voltak. Habár Baťa víziójában és tevékenységében egyszerre látszik tükröződni a filantróp kapitalista társadalomjobbító szándéka, illetve a munkásai felett totális kontrollra törekvő despota városépítő akarata, a film elsősorban az előbbi olvasatot hangsúlyozza. Az érme másik oldaláról árulkodnak többek között azok a szabályozások, amelyek a vidékről érkezett munkástömegek civilizálását voltak hivatottak elérni (kertszépségversenyek, a lakókörnyezet rendben tartásának rendszeres ellenőrzése), vagy éppen a munkások önszerveződésére vonatkozó korlátozások (szakszervezetek tilalma).

A ’30-as évek túltermelési válsága közepette elsősorban az épített környezet és az urbanizáció szívta fel azokat az anyagi erőforrásokat, amelyek a termelésben nem tudtak megtérülni. A Bata vállalat a lakóövezetek mellett vásárcsarnokot, filmstúdiót, irodaházat építtetett ekkortájt Zlínben, továbbá invesztált még autópálya építésbe és infrastruktúra-fejlesztésbe is. Szinten ekkorra tehető a Zlínhez hasonló gyárvárosok („Baťa falvak”) alapítása a világ számos pontján, többek között Hollandiában, Svájcban, Kanadában, Pakisztánba vagy éppen Indiában, de a Bata-féle munkásfalvak közé tartozik az angliai East Tilbury és így kapott lendületet az urbanizáció a magyarországi Martfűn is.

Kategória: Uncategorized | A közvetlen link.